Amire nem emlékszünk, az nem is fájhat...?

A generációkon átívelő traumákkal a transzgenerációs pszichoterápia foglalkozik. Galit Atlas pszichológus Érzelmi örökség című könyvében  arra biztatja az olvasóit, hogy ők maguk is vizsgálják meg a múlt sérelmeit, hogy aktív cselekvőként alakíthassák a sorsukat. Nemcsak magukért, hanem a következő generációkért is.

"A számvetés nélküli élet megismétli önmagát, és hullámokat vet a későbbi nemzedékekben"

A transzgenerációs terápia kiindulópontja az, hogy minden család múltja magában hordoz valamiféle traumát, és ezek a traumák érzelmi nyomot hagynak azokban is, akik még meg sem születtek.

"Miközben azt hisszük, hogy a saját életünket próbáljuk élni, sok esetben a felmenőink traumáit hagyjuk kiteljesedni. És egy traumát magára hagyni soha nem jó ötlet, ugyanis nagyon könnyen átveszi az irányítást felettünk."

A szerző szülei is beleestek abba a hibába, amibe a traumatizált családokban gyakran megtörténik: amikor a saját gyerekkorukról meséltek, még véletlenül sem esett szó traumákról, szegénységről: "Akárcsak sok más család, a miénk is összejátszott, és arra a kimondatlan egyezségre jutott, hogy hallgatással lehet a legeredményesebben eltörölni a kellemetlen múltat."

A könyvének az egyik legerősebb fejezete az, amelyik a holokauszt-túlélők leszármazottainak az életét próbálja felfejteni. Olyan, egyébként jól funkcionáló, sikeres emberekét, akikben azonban még mindig él az üldöztetés szelleme, sőt kiszámíthatatlan módokon és váratlan időpontokban éled újjá. Ők a felszín alatt egyszerre hordozzák magukban a túlélők traumáját és bűntudatát is – írja róluk Atlas. A trauma "radioaktivitásának" szentelt fejezet egyik legfontosabb következtetése, hogy a holokauszt emlékei akkor is élnek a túlélőkben, ha nem tudnak róluk.

"Olyan trauma tüneteit mutathatják, amelyet nem is ők éltek át."

A könyv végig azt üzeni, hogy a múlt mindenütt nyomot hagy. Az elfojtott titkok a  lelkünkben élnek megfoghatatlan fájdalom és szorongás formájában.

Az örökölt trauma azonban csak addig életképes, amíg fel nem fedezik, meg nem értik, és fel nem dolgozzák és ezáltal kezelhetővé nem teszik. A szerző arra biztat, hogy bontsuk ki az érzelmi örökségünket, mert így lehetünk aktív cselekvői a sorsunknak. A könyvben általa ismertetett esetek pedig  betekintést engednek abba, hogyan is zajlik egy ilyen folyamat, és felsejlik az is, hogy milyen erőt szabadít fel az, ha valaki megtöri a csendet, és vállalkozik arra, hogy érdemben számot vessen az érzelmi örökségével. Galit Atlas nem kevesebbet állít, mint hogy csak ennek árán tudunk teljes életet élni, ennek árán tudjuk a saját életünket élni.

A teljes cikk itt olvasható: 

https://hvg.hu/elet/20221030_Galit_Atlas_Erzelmi_orokseg_transzgeneracios_traumak