Ki kicsoda: pszichológus pszichiáter, terapeuta?

Ki kicsoda ma Magyarországon? L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta cikke segít az eligazodásban.

Forrás: www.hvg.hu/pszichologiamagazin/20231009_Pszichologus_pszichiater_vagy_terapeuta_Mi_a_kulonbseg_es_kire_van_szuksegem

Pszichológus: Magyarországon a pszichológus végzettséghez 5 év egyetemi tanulás szükséges. Az első három év (BA) elvégzése után viselkedéselemző végzettség szerezhető, a pszichológus végzettséghez további 2 év (MA) kell. A viselkedéselemző alapszintű pályaválasztási tanácsadást, munkaügyi tanácsadást vagy alkalmassági vizsgálatokat végezhet. A pszichológus már használhat bizonyos diagnosztikai eszközöket (melyek nem igényelnek szakpszichológusi vagy módszerspecifikus képzettséget), teszteket vehet fel (pl. IQ teszt), tanácsadást tarthat, dolgozhat munkahelyeken, iskolákban, a prevenció területén, vagy a kutatásban. Diagnózist azonban nem adhat, szakvéleményt nem írhat, és pszichoterápiás kezelést sem végezhet. Kórházi osztályokon és pszichiátriákon is dolgoznak pszichológusok, itt klinikai szakpszichológusok mellett dolgoznak, tehát itt sem "önállóan".

Szakpszichológus: szakpszichológus az lesz, aki pszichológus diplomája megszerzése után egyetemi, posztgraduális képzésen vesz részt, majd szakvizsgát tesz. Magyarországon a következő szakpszichológus végzettségek szerezhetők meg (zárójelben a posztgraduális, tehát alapdiplomán túli képzési idők szerepelnek): felnőtt klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus (4 év), gyermek és ifjúsági klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus (4 év), neuropszichológiai szakpszichológus (4 év), alkalmazott egészségpszichológiai szakpszichológus (3 év), tanácsadó szakpszichológus (2 év), pedagógiai szakpszichológus (2 év), szexuálpszichológiai szakpszichológus (2 év), sportpszichológiai szakpszichológus (2 év). A szakpszichológus végzettség feltétele a legalább 150 óra sajátélményű önismereti pszichoterápiában való részvétel is (sajnos ez az alapképzésből hiányzik). Csak ezután, klinikai szakpszichológusi végzettséggel és önismerettel dolgozhat a szakember pszichés zavarokkal, mentális betegséggel küzdő páciensekkel, alkothat diagnózist, vehet fel és értékelhet a diagnózisalkotáshoz szükséges klinikai teszteket.

Pszichoterapeuta: Magyarországon pszichoterapeuta csak az lehet, aki klinikai szakpszichológusi végzettsége (eddig már 9 év) vagy orvosi alapszakvizsgája után további minimum 3 évig tanul, további önismeretet, klinikai gyakorlatot teljesít és pszichoterapeuta szakvizsgát tesz. Valójában ő végezheti a különböző személyiségzavarok, pszichiátriai kórképek szakszerű kezelését, pszichoterápiáját. Módszerspecifikus pszichoterápiát is végezhet, amennyiben a Magyarországon nyilvántartásba vett és elismert egyesületek egyikénél elvégzi az adott módszerspecifikus képzést. Ilyen képzés például az integratív terápia, a hipnoterápia, a sématerápia, a kognitív viselkedésterápia, a családterápia, az analitikusan orientált rövid és hosszú terápiák, csak hogy néhányat említsünk a legismertebbek közül. Módszerspecifikus terápiát orvosi vagy pszichológusi alapvégzettséggel is tanulhatnak a szakemberek, ám csak az használhatja a módszerspecifikus terapeuta (nem pszichoterapeuta) címet, aki az elméleti képzést, a kötelező önismereti sajátélményt, a szupervíziót teljesítette, és a vizsgát is sikeresen letette. A pszichoterapeuta végzettség nem feltétele a képzés elvégzésének, hiszen mint láttuk, orvosi és pszichológusi képzettség is elegendő. Ez utóbbi esetben viszont a szakember a módszerspecifikus terapeuta címet használhatja, a módszerspecifikus pszichoterapeuta elnevezést nem.

Pszichiáter: Magyarországon a pszichiáterek orvosok. Ez azt jelenti, hogy az orvosi egyetem (6 év) elvégzése után pszichiátriai tanulmányokat végeznek, majd legkorábban 5 év múlva ebből szakvizsgáznak. A pszichiáter szakorvosok a pszichés zavarok gyógyszeres kezelését ismerik, ezért csak ők írhatnak fel gyógyszert, ám pszichoterápiát csak akkor végezhetnek, ha teljesítik valamelyik módszerspecifikus terapeuta képzést, vagy leginkább a pszichoterapeuta szakvizsga sokrétű követelményeit is. Vannak olyan mentális betegségek, melyeknél szükséges a gyógyszeres kezelés, hogy stabilizálja a személyiséget, azok felírásához (a felsoroltak közül) csak neki van jogosultsága.

Magyarországon a klinikai szakpszichológusok, a pszichoterapeuták és a pszichiáterek csak engedéllyel működhetnek, nyilvántartási (működési) számuk van, melyet 5 évente meg kell újítaniuk 250 óra továbbképzési pont teljesítésével.

Addiktológus: az addiktológus a függőségekkel, szenvedélybetegségekkel foglalkozó orvos. A "klasszikus" szenvedélybetegségeken túl, mint például a szerhasználat (alkohol- és drogfüggőség) ma már a viselkedéses függőségek, például a társfüggőség, szerencsejáték függőség, munkafüggőség, vásárlási függőség stb.) terén tanácsadással, egyéni vagy csoportos foglalkozásokkal, gyakorlatokkal segíti a függőségben szenvedőket és családtagjaikat.

Fontos megjegyeznünk, mennyire fontos a szakemberek együttműködése. Például a szenvedélybetegségek, függőségek hatékony kezeléséhez addiktológus, pszichiáter (például gyógyszert ír fel), szakpszichológus, pszichoterapeuta (a kísérő tüneteket, például a szorongást, pánikbetegséget kezeli, a személyiség érését, a családi dinamika helyes működését segíti) együttes munkája szükséges.

Személyiségfejlesztő: a személyiségfejlesztő államilag elismert szakképesítéssel rendelkező segítő szakember. A 3 éves alapképzésben (és az erre épülő 200-400 órás továbbképzéseken) való részvétel alapfeltétele egy meglévő főiskolai, egyetemi diploma, valamint az írásbeli és szóbeli részből álló pályaalkalmassági vizsgán való megfelelés. A gyakorlatorientált képzés része a magas óraszámú önismeret. A személyiségfejlesztő többféle módszerrel dolgozik, egyéni vagy csoportos foglalkozásokon fejleszti az önbizalmat, az önreflexiót, az önmotivációt, az empátiát, vagyis az érzelmi intelligencia összetevőit. Segít klienseinek a hatékony kommunikáció, a konfliktuskezelés és az együttműködés képességeinek elsajátításában, segíti a személyiség érését, az érzelmek felismerését és kontrollálását, reális megélését, így támogatja az egyéni életvezetést, a családi és a munkahelyi kapcsolatok javítását. Segítséget tud nyújtani egészséges személyek krízishelyzeteiben, aktuális vagy életvezetési problémáik estén, a stressz csökkentésében és a kiégés megelőzésében, a súlyosabb eseteket specializálódott szakemberhez irányítja. A személyiségfejlesztő szakemberek tehát az alapdiplomájuk után 4-6 évet tanulnak gyakorlatorientált, önismeretre épülő, kontaktórás képzéseken, és munkájukat folyamatos szupervízió mellett végzik.

Mentálhigiénés szakember: eredeti szakterületén, azaz pedagógusként, szociális szakemberként stb., tehát a munkájában használhatja azokat a speciális ismereteket, melyeket a képzés során sajátított el. A mentálhigiénés szakemberek kétéves képzése leginkább felsőfokú szakképesítés formájában valósul meg, előfeltétele az egyetemi fokozatú pedagógus, szociálpedagógus, szociális munkás stb. diploma.

Mediátor: a mediátor pártatlan, semleges külső szakember, aki konfliktusban lévő feleknek segít a konfliktust megoldani, a megegyezés elakadásán túllendülni, és minden érintett számára megfelelő, megnyugtató megoldást találni. Mediátor végzettség egyes egyetemeken vagy a minisztérium által engedélyezett programmal rendelkező, képző intézményeknél szerezhető meg. A képzési feltételeket igazságügyi minisztériumi rendelet szabályozza. A végzett mediátorok hivatalosan polgári és közigazgatási jogi közvetítőként tevékenykedhetnek, amennyiben felvételüket kérik a közvetítői névjegyzékbe.

Noha számos szervezet és egyesület hirdet mindenféle segítő tanfolyamot, mint például kineziológus, coach, családállító vagy sokféle spirituális gyógyító képzést. Azt tudnunk kell, hogy ezek Magyarországon szakmaként nem szerepelnek, azaz nem találjuk meg ezeket az elfogadott szakmákat felsoroló jegyzékben. Ennek a ténynek ott van jelentősége, hogy a keresők valójában nem igazán tudják, tulajdonképpen mit is takarnak ezek a végzettségek, képzettségek, milyen problémákon tud a felkeresett segítő segítséget nyújtani, s melyek azok, amelyekben biztosan nem.

Bizonyára vannak nagyon magas színvonalat képviselő, kellő felelősséggel képző intézmények ezeken a területeken is, ám sajnos vannak kifejezetten profitorientált cégek, ahol néhány hónap vagy néhány nap alatt segítő "szakember" lehet bárkiből, önismeret nélkül, akár online is. S arról, hogy mit csinálnak, csak a képző cégek honlapján van információ, amit vagy elhiszünk, vagy nem, mert jobbára reklám, hogy végezze el az olvasó a képzésüket.

Mivel nem megszabott a kötelező elméleti és gyakorlati óraszám és az oktatandó tananyag, itt különösen fontos a képzők személye, valamint a leendő segítő személyisége, a kompetenciahatárok korrekt meghatározása, ahogyan az is, hogy az általa alkalmazott módszerek és technikák vajon tudományosan (vagy a gyakorlatban igazolt hatékonyságuk) megalapozott-e.

L. Stipkovits Erika klinikai és mentálhigiéniai szakpszichológus, pszichoterapeuta